Karácsonyfa díszek filcből

Idén arra gondoltam, hogy kézzel készített díszeket teszek a karácsonyfára. Sokáig törtem a fejemet, mígnem ihletet kaptam a Praktika magazin egyik régebbi számából. Kicsit azért átvariáltam a dolgokat, - nem is én lennék, ha valamit úgy csinálnék, ahogyan az le van írva.

Szóval: először is vettem a szabásmintákat, lefánymásoltam, majd kivágtam. Filclapra terítettem, körberajzoltam, majd körbevágtam. Az apróbb részleteket is külön megrajzoltam, kivágtam és apró öltésekkel rávarrtam. Utána az elejét és a hátulját elkezdtem összevarrni, közben vattadarabkákat tettem bele, hogy kicsit "térbeliek" legyenek. Mielőtt körbeértem volna a varrással, beletettem a spárgát is, ez lett az akasztója.

Legvégül ragasztópisztoly segítségével rátettem a mozgó szemeket is.

Jó szórakozás volt ezeket a díszeket elkészíteni, és egyedi lett tőle a fa is.

Mikulás süti

Persze ha már a zokni és a kesztyű elkészült, meg is kell tölteni valamivel.

Erre nem is volt jobb ötletem, mint az, hogy sütit sütök. Még a szomszédoknak is jutott belőle.

 

A tészta hozzávalói:

 

25 dkg vaj vagy margarin

15 dkg cukor

1 tojás

1 csomag sütőpor

2 evőkanál tej
kb. 40-45 dkg liszt
1 citrom reszelt héja
1 adag piros ételfesték

cukormáz a díszítéshez

A tészta hozzávalóit összekevertem, majd 1/3 és 2/3 arányban megosztottam. A nagyobbik adaghoz hozzáadtam a piros ételfestéket, ebből lestt a Mikulás teste és sapkája. a kisebbik, sárga színű tésztából lettek a csizmái, a karjai, az arca és a sapkáján a pompom.

Lisztezett deszkán kinyújtottam mindkét tésztát, kb. 3-4 mm vastagra, majd fogtam a mikulás kiszúróformát és mindkét szinűből kivágtam. Utána a piros tésztából levágtam a csizmáit, karjait, arcát és a pompomot, majd ugyanezt tettem a másik színű tésztával is. Aztán egy sütőpapírral kibélelt tepsire kezdtem el összerakni a puzzle darabokat, míg végül összehoztam a Mikulást.

170 C-os előmelegített sütőbe tettem és kb. 15-20 perc alatt készre sütöttem. hagytam kihűlni, majd vízből és porcukorból készült cukormázzal  és dekor csokigyönggyel díszítettem.

A megmaradt tésztából csizmák illetve kesztyűk lettek, ezeket is cukormázzal csinosítottam ki.

Nem mondom, sokat el lehet vele vacakolni, de a végső látványért mindenképpen megéri.

Amikor a cukormáz is rászáradt, celofánba csomagoltam őket és végül így kerültek a zsákokba.

Mikulás zokni és kesztyű

Szeretem a hagyományokat és nem számít éppen melyik nemzeté az. Nekem nagyon tetszik, ahogyan egyes országokban a kandallópárkányra kiakasztják a zoknikat és mindegyik családtagnak van névre szólóan.

Én is elkészítettem a saját változatomat, és ezt tettük ki a Mikulásnak az ablakba.

Mivel a Mikulásról nekem a tél jut eszembe, ezért azt gondoltam ne csak zoknik legyenek, így csináltam egy kesztyűt is. Ha pedig bővül a család, egyéb téli szimbólumokból is összehozok egy-egy "mikuláscsizmát".

Én a hagyományos, kissé foltozott zoknit választottam, Attila a kesztyű mellett voksolt. Mindenkinek megvolt a maga kívánsága a szineket illetően is.

Rengeteget túrtam az interneten, megfelelő szabásminták után kutatva, míg nagy nehezen rábukkantam, kinyomtattam, majd újságpapírra fektetve körberajzoltam, végül szabad kézzel felnagyítottam, és elkészült a sablonom.

A kiválasztott anyagokból kivágtam, de duplán, hogy legyen tartása az anyagnak.

Közben fehér, keresztszemes hímzéshez való szalagra ráhímeztem a neveket, köréjük fenyőfákat, hegyeket és hópihéket.

Majd lapfilcből kivágtam a zoknira a hóembert, a kesztyűre pedig a rénszarvasfejet. Először ezeket varrtam rá az anyagra, majd a névszalagokkal együtt összevarrtam, végül rákerültek az akasztók, a formák mozgó szemei, és a szalagok is.

Adventi koszorú

Ma van advent első hete, így Katával feldíszítettük a lépcsőházat és a lakásainkat is.

Ilyenkor mindig készítek adventi koszorút.

Vettem egy szalma-alapot, amire szép piros skót kockás szalagot tettem,valamint fenyőágacskákat, makkot, fenyőtobozkát és négy darab fából készült figurát. Az idén piros gyertyát választottam, jól harmonizál a szalagokkal.

Egyszerű, de szerintem szép koszorú sikeredett.

Lábasalátét csempéből, szalvétamintával és parafával

Ez az alátét egyszer csak úgy, kipattant a fejemből. Kellne valami - gondoltam-, ahol alkalmazhatom a kedvenc szalvétáimat, mégis tartós és hasznos dolog legyen.

A munka menete a következőképpen alakult.

A csempe 15 x 15 cm-es, szabványos, fehér színű, ezen jön ki legjobban a szalvéta mintája. Bekentem dekupázsragasztóval, majd a szalvéta legfelső rétegét szépen ráfektettem. Most jön a neheze. A csempe közepétől elindulva, két kezem mutatóujjával egyenletesen, körbe-körbe kihúzogatom a szalvétát a csempe széléig. Igen sok türelem  és csak nagyon jó minőségű (német Ihr a legjobb erre a célra) szalvéta kell hozzá. Miután a munka oroszlánrésze elkészült, a széleit természetesen visszahajtottam a csempe agyagos felére, félretettem megszáradni. Télen erre a célra legjobb a radiátor. Miután teljesen megszáradt, a képet öntapadós, átlátszó tapétával borítom be és jó szélesen, 5-6 cm-et hajtottam vissza belőle a másik oldalára is. Majd megfogtam az öntapadós parafa-lapot, rátettem a csempémet az agyagos felével és szikével szorosan a csempe szélei mentén körbevágtam. Az elkészült alátéteket egyesével, mindkét oldalán át a mikróban 5-5 percre a legnagyobb fokozaton "megfőzöm". Erre azért van szükség, mert így biztosabban rajta maradnak az öntapadós tapéták, valamint ez a tesztje annak is, hogy a fólia mennyire bírja a meleget. El is készült már az alátét, a család minden tagja kapott már ilyent ajándékba.

Egy szépen megterített asztal dísze is lehet akár. Ha a parafa felülete van felül, akkor a tűzről frissen levett lábast teszem rá, ha a képes fele van felül, akkor is tálalhatok rá. És a lényeg?

Természetesen el is mosogathatom, amikor szükséges, mert a szalvétát nem éri víz.

Gipszképek szalvétatechnikával

Szeretem az évszakok váltakozását, mert így mindig valami új dologgal dobhatom fel az otthonomat. Az ősz ihlette meg ezt a gipszképet, mert az őszről a következő dolgok jutnak az eszembe: színes levelek, gesztenye, makk, fenyőtoboz, sütőtök, szél, narancssárga. A hobbiboltban szeretek sokáig elidőzni, így akadt a kezembe ez a szép szalvéta is. Hazaérvén kiönöttem a gipszformát, a hátuljába u-szöget nyomtam, a képakasztónak, majd félretettem. Egy hét múlva jutott csak időm, hogy megint a képpel foglalkozzam. Kivettem a gipszképet a formából, majd jöhetett a kedvenc részem - a dekupázsolás.

Szalvétaragasztóval egyenletesen bekentem a formát, majd óvatosan szétválasztottam a 3 rétegű szalvétát és a legfelsőt, amin a kép van, ráfektettem a beragasztózott gipszre. Azonnal elkezdte magába szívni a ragasztót, ezért kis ecsettel, apró, ütőgető mozdulatokkal lassan rányomkodtam a formára.

A szalvéta széleit is bekentem a ragasztóval, majd szépen lesimítottam. Miután ezzel végeztem, még egy kis ragasztót kentem a már elkészült kép tetejére, hogy a majdani port le lehessen róla törölni anélkül, hogy megsérülne a szalvéta.