Szeretem a hagyományokat és nem számít éppen melyik nemzeté az. Nekem nagyon tetszik, ahogyan egyes országokban a kandallópárkányra kiakasztják a zoknikat és mindegyik családtagnak van névre szólóan.
Én is elkészítettem a saját változatomat, és ezt tettük ki a Mikulásnak az ablakba.
Mivel a Mikulásról nekem a tél jut eszembe, ezért azt gondoltam ne csak zoknik legyenek, így csináltam egy kesztyűt is. Ha pedig bővül a család, egyéb téli szimbólumokból is összehozok egy-egy "mikuláscsizmát".
Én a hagyományos, kissé foltozott zoknit választottam, Attila a kesztyű mellett voksolt. Mindenkinek megvolt a maga kívánsága a szineket illetően is.
Rengeteget túrtam az interneten, megfelelő szabásminták után kutatva, míg nagy nehezen rábukkantam, kinyomtattam, majd újságpapírra fektetve körberajzoltam, végül szabad kézzel felnagyítottam, és elkészült a sablonom.
A kiválasztott anyagokból kivágtam, de duplán, hogy legyen tartása az anyagnak.
Közben fehér, keresztszemes hímzéshez való szalagra ráhímeztem a neveket, köréjük fenyőfákat, hegyeket és hópihéket.
Majd lapfilcből kivágtam a zoknira a hóembert, a kesztyűre pedig a rénszarvasfejet. Először ezeket varrtam rá az anyagra, majd a névszalagokkal együtt összevarrtam, végül rákerültek az akasztók, a formák mozgó szemei, és a szalagok is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése