Lábasalátét csempéből, szalvétamintával és parafával

Ez az alátét egyszer csak úgy, kipattant a fejemből. Kellne valami - gondoltam-, ahol alkalmazhatom a kedvenc szalvétáimat, mégis tartós és hasznos dolog legyen.

A munka menete a következőképpen alakult.

A csempe 15 x 15 cm-es, szabványos, fehér színű, ezen jön ki legjobban a szalvéta mintája. Bekentem dekupázsragasztóval, majd a szalvéta legfelső rétegét szépen ráfektettem. Most jön a neheze. A csempe közepétől elindulva, két kezem mutatóujjával egyenletesen, körbe-körbe kihúzogatom a szalvétát a csempe széléig. Igen sok türelem  és csak nagyon jó minőségű (német Ihr a legjobb erre a célra) szalvéta kell hozzá. Miután a munka oroszlánrésze elkészült, a széleit természetesen visszahajtottam a csempe agyagos felére, félretettem megszáradni. Télen erre a célra legjobb a radiátor. Miután teljesen megszáradt, a képet öntapadós, átlátszó tapétával borítom be és jó szélesen, 5-6 cm-et hajtottam vissza belőle a másik oldalára is. Majd megfogtam az öntapadós parafa-lapot, rátettem a csempémet az agyagos felével és szikével szorosan a csempe szélei mentén körbevágtam. Az elkészült alátéteket egyesével, mindkét oldalán át a mikróban 5-5 percre a legnagyobb fokozaton "megfőzöm". Erre azért van szükség, mert így biztosabban rajta maradnak az öntapadós tapéták, valamint ez a tesztje annak is, hogy a fólia mennyire bírja a meleget. El is készült már az alátét, a család minden tagja kapott már ilyent ajándékba.

Egy szépen megterített asztal dísze is lehet akár. Ha a parafa felülete van felül, akkor a tűzről frissen levett lábast teszem rá, ha a képes fele van felül, akkor is tálalhatok rá. És a lényeg?

Természetesen el is mosogathatom, amikor szükséges, mert a szalvétát nem éri víz.

Gipszképek szalvétatechnikával

Szeretem az évszakok váltakozását, mert így mindig valami új dologgal dobhatom fel az otthonomat. Az ősz ihlette meg ezt a gipszképet, mert az őszről a következő dolgok jutnak az eszembe: színes levelek, gesztenye, makk, fenyőtoboz, sütőtök, szél, narancssárga. A hobbiboltban szeretek sokáig elidőzni, így akadt a kezembe ez a szép szalvéta is. Hazaérvén kiönöttem a gipszformát, a hátuljába u-szöget nyomtam, a képakasztónak, majd félretettem. Egy hét múlva jutott csak időm, hogy megint a képpel foglalkozzam. Kivettem a gipszképet a formából, majd jöhetett a kedvenc részem - a dekupázsolás.

Szalvétaragasztóval egyenletesen bekentem a formát, majd óvatosan szétválasztottam a 3 rétegű szalvétát és a legfelsőt, amin a kép van, ráfektettem a beragasztózott gipszre. Azonnal elkezdte magába szívni a ragasztót, ezért kis ecsettel, apró, ütőgető mozdulatokkal lassan rányomkodtam a formára.

A szalvéta széleit is bekentem a ragasztóval, majd szépen lesimítottam. Miután ezzel végeztem, még egy kis ragasztót kentem a már elkészült kép tetejére, hogy a majdani port le lehessen róla törölni anélkül, hogy megsérülne a szalvéta.